Montenegró legfelkapottabb partszakaszára érkezve júliusban a hamisítatlan, fülledt és nyüzsgő adriai főszezon fogad. A Budvai Riviéra drámai vizuális kontrasztok hazája: itt a magas, zord hegycsúcsok szinte szó szerint belezuhannak a kristálytiszta, mélykék tengerbe.

A nap magabiztos erővel tűz, a tenger vize pedig már tökéletesen selymesre melegedett, miközben a levegőben a sós tengeri szellő és a part menti fenyőerdők gyantájának illata keveredik a lüktető mediterrán energiával.

Egy 6 napos keret zseniális lehetőséget ad arra, hogy élvezd a legszebb strandokat, és átvedd a nyári balkáni pörgés ritmusát. A bázisod ezen a hosszan elnyúló, változatos riviérán tökéletes hozzáférést biztosít az aprókavicsos és homokos öblökhöz. A nappalok a kompromisszummentes strandolásról szólnak: a lassan mélyülő vizű partszakaszokon a napágyadból figyelheted az ikonikus, tengerbe nyúló apró félszigeteket.

A hat napos időablakba viszont az is kényelmesen belefér, hogy bevetesd magad a történelembe. Késő délutánonként – amikor a hőség már alábbhagy – kötelező sétálni egyet a fotógén, sziklára épült egykori halászfalu, Sveti Stefan panorámája körül, vagy bevetni magad Budva óvárosának (Stari Grad) vastag velencei kőfalai közé. A szűk, kővel kirakott sikátorokban, az apró tereken és a várfalakon sétálva, a tenger folyamatos morajlását hallgatva azonnal beszippant a történelmi atmoszféra.

Gasztronómiai téren a montenegrói konyha lenyűgöző élmény: a friss tengeri ízek és az erős, hegyvidéki balkáni hagyományok tökéletes találkozása. Strandolás közben gyors és laktató életmentő egy forró lepénykenyérbe (lepinja) rejtett, szaftos balkáni húspogácsa, a „Pljeskavica”. Egy elegánsabb tengerparti vacsorát viszont szigorúan a régió legendás előételével, a papírvékonyra szelt, hegyi füstölt sonkával (Njeguški pršut) és az intenzív ízű helyi sajttal (Njeguški sir) érdemes indítani.

Főételként a frissen grillezett tengeri halak és rákok mellett kötelező választás a sűrű, tenger ízű fekete rizottó (Crni rižot). A júliusi forró estéket a lüktető tengerparti sétányon egy jéghideg helyi sörrel, a Nikšićkóval, vagy Montenegró büszkeségével, egy pohár testes, rubinvörös Vranac borral a legstílusosabb lezárni. A kiadós, fűszeres étkezéseket pedig a helyiekhez hasonlóan egy kupica karcos, szőlőből főzött párlattal, a Lozával a legkellemesebb megkoronázni.