Egy ilyen 13 napos, három országot és megannyi korszakot felölelő májusi körutazás igazi mesterhármas. Ebben a hónapban mind a Kaukázus lábánál, mind a Boszporusz partján, mind pedig a Földközi-tenger bölcsőjében a legtökéletesebb tavaszi-kora nyári arcát mutatja a természet. A levegő már mindenhol meleg és simogató, a városok zöldbe borultak, de a fojtogató nyári kánikulának és a főszezoni turistatömegeknek még nyoma sincs.

Az utazás első felvonása a nyers, vadregényes és végtelenül vendégszerető Grúzia (Kutaiszi). Ide megérkezve egy csapásra lelassul az idő. A kaukázusi tavasz hihetetlenül üde, a Rioni folyó partján fekvő város és a környező, smaragdzöld hegyek közé ékelődött ősi kolostorok tökéletes díszletet adnak a hétköznapokból való kiszakadáshoz. Itt a grúz konyha a főszereplő: a napot a legendás „Hacsapuri” (Khachapuri) valamelyik helyi verziójával érdemes indítani – a hajó alakú, olvadó sajttal és lágy tojással töltött, forró tészta önmagában egy gasztronómiai csoda. Este pedig kötelező a „Hinkali” (Khinkali), a grúzok hatalmas, fűszeres húslével és darált hússal töltött tésztabatyuja, amit szigorúan kézzel, a tetejénél fogva kell megenni, mindezt egy pohár földbe ásott agyagedényben (kvevri) érlelt helyi bor kíséretében.

A nyugalom után következik a lenyűgöző, lüktető átmenet: Isztambul. A két kontinensen elterülő gigászi metropolisz májusban a legélhetőbb. A Boszporusz felől érkező friss szél átsöpri a várost, miközben a sirályok rikoltozása és a müezzinek éneke keveredik a levegőben. A rendelkezésre álló idő megengedi, hogy elvesz a Fűszerbazár színeiben, áthajózz az ázsiai oldalra (Kadiköy) egy ráérős kávéra, és teljesen beállj a pezsgő keleti ritmusba. Az isztambuli utcákon sétálva az első adandó alkalommal vegyél egy „Midye Dolma”-t a sarki árusoktól! Ezek citrommal bőségesen meglocsolt, fűszeres rizzsel töltött fekete kagylók, amiket egyenesen a héjból, állva a legjobb bekapni. A naplementét pedig a Galata-hídnál egy frissen grillezett halas szendviccsel (Balık Ekmek) és egy tulipán alakú pohárban felszolgált, gőzölgő török teával érdemes megkoronázni.

A körút fináléja az ókori világ szíve, Athén. A görög fővárosba érkezve a keleti pezsgés után a hamisítatlan, napfényes mediterrán lazaság vesz át az uralmat. A májusi Athén zseniális: az Akropolisz fehér márványoszlopai a kék ég előtt ragyognak, a Plaka és a Monastiraki negyedek szűk, bougainvilleákkal befutott utcáin pedig már kint sorakoznak a tavernák kockás terítős asztalai. A történelmi barangolások után a görög konyha teszi fel a pontot az i-re: egy meleg délutánon nincs is jobb egy jéghideg, habos Frappé-nál, az esti levezetéshez pedig kérj egy serpenyőben lángoló, olvadt „Saganaki” sajtot, és egy klasszikus, faszénen sült Souvlakit (húsnyársat), friss tzatzikivel és ropogós pitával, miközben az ókori romok esti kivilágításában gyönyörködsz.